Egerben jártak a kölcseysek
A minket körülölelő természet megismerése és értékeinek megőrzése ihlette azt az ötnapos kirándulást, amelyben a "Határtalanul" pályázat keretén belül a Kölcsey Ferenc Főgimnázium három XI. osztályának (A, C és D osztályok) 40 tanulója barangolhatta be Észak-Magyarország nevezetes városait, bámulatos látványosságait, tájait. Kegyes Dávid XI. C osztályos diák beszámolója.
A lelkes diákok az út első napján Vásárosnaményt járták be rendhagyó módon. A pár nap története röviden, a teljesség igénye nélkül, a következő: a szeretetteljes fogadtatást követően a Rákóczi Ferenc Gimnázium névadójának szobránál koszorúztunk, ezután láttunk hozzá a projekt fő feladatához, amely két részből állt. A naményi diákokkal karöltve a Beregi Múzeum kertjét raktuk rendbe, ami rendkívül élvezetes volt, hiszen egy kapa, gereblye illetve egyéb házmelléki szerszámok egy zöldfülű kertész kezében igen sokszor nevetségessé tudnak válni. A nap második felében az "Autómentes nap" rendezvényének részeseiként plakátokkal és különböző tevékenységekkel biztattuk az embereket a gyaloglásra és kerékpározásra, a gépjárművek használata helyett, közben pedig a város közúti forgalmával kapcsolatos kérdőíveket töltettünk ki a városlakókkal, így megismerve a város nagy részét. A nap záró pontjaként naményi társainkkal jártuk be szülővárosukat, ismerkedtünk, önfeledten szórakoztunk. A következő napokon is a természetjárásé, városnézésé és kikapcsolódásé volt a főszerep. Kikapcsolódás alatt pedig szó sincs pihenésről, mert reggeltől estig szebbnél-szebb helyeket néztünk meg: kezdtük a Sárospataki várral majd Sátoraljaújhely következett. Folytattuk Széphalommal, ahol nyelvünk ősidőkbe visszanyúló történelmére és nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc életére világítottak rá . Vizsolyban egy eredeti, a faluban nyomtatott Bibliát is láthattunk, aztán megérkeztünk a szálláshelyünkre, Felsőtárkányba.
Következő nap már indultunk is Eger várába, ahol még puska is durrant, de hogy még teljesebb legyen a tudásunk, egy csillagvizsgálót is meglátogattunk, az egri dóm pedig lenyűgözöttt szépségével. Este értünk szálláshelyünkre, ahol azonban a napnak közel sem volt vége, egy éjszakai erdőtúrával is gazdagodtunk. Utolsó előtti napunkon Lillafüredé volt a főszerep, ahol megnézhettük Magyarország legnagyobb vízesését, József Attila szobránál szavaltunk, a Szent-István barlang cseppkőképződményeit mutatták be nekünk, aztán Szilvásvárad volt az úti cél. Ott vonatra szálltunk, a kisvasút végállomása a Szalajka völgye volt, ahol gyalogosan bejártuk a Bükki Nemzeti Park azon részét. Megállóink közé sorolható a játszótér (bizony, még a XI.-esek is élvezik a hintát és gyerekcsúszdát), a pisztráng nevelde, a Szalajka-fátyolvízesés, de megálltunk híres növény- és gombafajoknál is, hogy ezek az élőlények ne csak a biológia tankönyv részei legyenek. Este újra Egernek szegeztük iránytűnket és megrohantuk a plázát.
Szomorúan vettük észre, hogy elérkeztünk kirándulásunk utolsó napjának állomásához, Debrecenbe. Az utat odáig a Hortobágyon keresztül tettük meg, amit egy érdekes ismertető révén közelebbről is megismerhettünk, illetve a híres Kilenclyukú-hidat is górcső alá vettük. Debrecenben megnéztük a Déri Múzeum érdekfeszítő kiállításait, onnan kiemelném a neves Munkácsy trilógiát. Utána az Irodalmi múzeumban pótoltuk a magyar órákat debreceni költők, írok verseivel, életrajzaival.
Összességében azt gondolom, hogy ritka az ennyire sokrétű kirándulás, amelyben a természettudományok így összefonódnak a történelmi, kulturális, szépművészeti és irodalmi ismeretekkel. Mindezekért hálás köszönetet kell mondani Toldi Zoltán tanár úrnak, aki odaadó házigazdaként kalauzolt, idegenvezetett kirándulásunk folyamán. Ő volt az, aki ráébresztett minket hazánk szépségeire, felejthetetlenné téve számunkra ezt a csodálatos öt napot.
